Mint �rtam, c�lom a magam �s a bennem nem b�zok r�sz�re val� bizony�t�s. De nem az�rt, hogy a k�p�kbe r�h�gjek: „orvos lettem, bassz�tok meg” hanem, mert az, hogy nem b�znak bennem, legal�bb akkora nyomot hagy az �n �rz�keny lelkemben, mint amekkor�t majd benn�k fog, mikor megtudj�k, illetve ebben b�zok. J� ezzel a gondolattal �lni, �n ezzel veszek rev�nsot.

Mindenkinek van olyan szem�ly az �let�ben, aki fel� �ri�si a bizony�t�si v�gya. Nekem ilyen szem�ly, mindenki. Mindenki fel� csak a bizony�t�s, bizony�t�s… El�g unalmasnak hallatszik, �s az is, rettenetesen, �gy n�ha az�rt elhagyom magam, ebb�l lesz az, hogy feladom az �lmaimat, vagy r�j�v�k, milyen �lom az, amit fel lehet adni. �gy ha m�gsem lenn�k orvos – de leszek –, akkor bizony�ra rossz �ton j�rtam.

Aki esetleg ezt a bizony�t�si k�nyszeremet – ami valahol ott bujk�l mindenkiben – annak k�pzeli, hogy �n a t�rsas�g k�z�ppontja vagyok, vagy akarok lenni, azt m�g most felvil�gos�tan�m.

Minden eddigi biol�giai vonatkoztat�s� tud�somat dr. Szer�nyi G�bor Biol�gia �retts�giz�knek c. tank�nyv�b�l szereztem �s buzg�n szerzem ma is, meg m�g j� sok�ig. Nekem nagyon bev�lt, teljesen �rthet� �s csak ritk�n hivatkozik olyan inform�ci�kra, amiket mondjuk meg kellett volna tanulni, akkor, amikor b�s�ggel lett volna r� id�, lehet�s�g �s tan�r, r�ad�sul igen j� tan�r, aki elmagyar�zza, amit nem �rtek. 

Nem vagyok �n nagy valaki, a magam 16 �v�vel. Mit is k�pzelek, hogy d�nt�k az �letemr�l? Hisz m�g f�lig, vagy tal�n teljes eg�szig gyerek vagyok. Egy gyerek, az anyuk�ja szokny�ja mellett, aki s�r, ha elejti a fagyij�t.

Tiszt�ban vagyok azzal, hogy gyerek vagyok. Egy nagy gyerek, de att�l m�g bizony gyerek. De az a rendje a vil�gnak, hogy eld�ntsem, mit akarok kezdeni magammal. Azt�n �gyis kialakul, form�l�dik, csiszol�dik, �rnek csal�d�sok, amik ezer fel� t�rik az �lmaimat, de lesznek majd sikereim, amik meger�s�tenek. Ki m�s d�nthetne helyettem, mint �n magam. Azt val�ban nem tudom, hogy milyen vagyok, de azt tudom, hogy milyen akarok lenni. Ez�rt pedig b�rmit megteszek. Ha egyszer mindig izgatottan hajolok a biol�gia k�nyvem f�l�, ha hajnali kett�kor nem tudok elaludni �s sz�vesen veszem el� a k�miaf�zetem egy utols� olvasatra, akkor mi akad�lyozhat meg abban, hogy orvos legyek? �n ezt gyermeki naivs�gommal �gy gondolom. �s kitartok e k�pzetem mellett �s b�zom benne, hogy nem t�ves.