Mint �rtam, c�lom a magam �s a bennem nem b�zok r�sz�re val� bizony�t�s. De nem az�rt, hogy a k�p�kbe r�h�gjek: „orvos lettem, bassz�tok meg” hanem, mert az, hogy nem b�znak bennem, legal�bb akkora nyomot hagy az �n �rz�keny lelkemben, mint amekkor�t majd benn�k fog, mikor megtudj�k, illetve ebben b�zok. J� ezzel a gondolattal �lni, �n ezzel veszek rev�nsot.

Mindenkinek van olyan szem�ly az �let�ben, aki fel� �ri�si a bizony�t�si v�gya. Nekem ilyen szem�ly, mindenki. Mindenki fel� csak a bizony�t�s, bizony�t�s… El�g unalmasnak hallatszik, �s az is, rettenetesen, �gy n�ha az�rt elhagyom magam, ebb�l lesz az, hogy feladom az �lmaimat, vagy r�j�v�k, milyen �lom az, amit fel lehet adni. �gy ha m�gsem lenn�k orvos – de leszek –, akkor bizony�ra rossz �ton j�rtam.

Aki esetleg ezt a bizony�t�si k�nyszeremet – ami valahol ott bujk�l mindenkiben – annak k�pzeli, hogy �n a t�rsas�g k�z�ppontja vagyok, vagy akarok lenni, azt m�g most felvil�gos�tan�m.

Az �n szem�lyes bizony�t�si k�nyszerem els�sorban nem a k�rnyezetem, hanem �nmagam fel� hat. Ha �n respekt�lom magam, akkor nem �rdekel, ha a t�bbiek nem, b�r j�l esik, ha n�ha van hozz�m egy-k�t elismer� szavuk, nem �rdekel, nem nyom a latba, nem tud kibillenteni, ha tudom, hogy a helyes �ton j�rok.

Ellenben, ha negat�v �rt�kel�st kapok – b�r, m�r megtanultam, hogy a nem �p�t� jelleg�, puszt�n �cs�rol�st kit�n�en le kell szarni – az nagyon le tud lombozni. A konstrukt�v kritik�ra vev� vagyok, de ha felismerem a hib�imat, azokat, amiket a k�rnyezetem l�t, �s �n nem, az nagyon kellemetlen �rz�s, �s hamar a szakad�k sz�l�re ker�l�k, �s j�n a felad�s. De ett�l f�ggetlen�l v�rom mindenkit�l a – szigor�an �p�t� jelleg� – kritik�t, kicsi edz�s r�m f�r.

�s ha tegy�k fel, �n a t�rsas�g mozgat�rug�ja lenn�k, minden kisebb-nagyobb „csoportosul�sban” val�sz�n�leg ott megkapn�k minden �lelismer�st, amit csak k�v�nni lehet, mivel a tapasztalatom annyi, hogy ezek az emberek egyszer tettek valami olyat, amivel k�r� szervez�d�tt a f�l vil�g, �s az�ta csak a megszok�s nem robbantja sz�t a t�rsas�got, ami m�r esetleg k�v�l bel�l m�rgezett. Nem ritka, hogy maga a k�z�ppont d�nt �gy, hogy minden kapcsolatot megszak�t a „bar�taival”

Nos, �n ilyen „elismer�sre” kor�nt sem v�gyakozom. Az �n �lmom a szakmai elismer�s, ami jelen gyermeki �letemben, ak�r egy dics�ret a nemr�g kik�r�dz�tt rajzomra, vagy egy novell�mra, eszperente mes�mre, fogalmaz�somra stb. Azt�n persze, ha m�r orvos leszek – mert az leszek, ha „belepusztulok is” – m�r ezer m�s – a k�rnyezetem sz�m�ra sokkal l�nyegesebb – tev�kenys�gben nyerhetek elismer�st. Az�rt emeltem ki, hogy a k�rnyezet sz�m�ra, mert legyen b�rmilyen elismer�s az, ha a munk�dra, �rkezik, ami�rt k�zd�tt�l, ak�r 20 percig, ak�r 20 �vig, neked ugyanakkora �r�m�t fog okozni abban a pillanatban, amikor kapod. �s ilyen szempontb�l teljesen l�nyegtelen, hogy, ha egy orvos felfedez�se az elismer�s t�rgya, vagy egy n� kit�n� alakja.

Azt�n, t�bbnyire magamnak (�s egyed�l) dolgozok – az ember azzal is mag�nak dolgozik, ha m�soknak seg�t, mert �p�ti a lelket –, �gy megvan az a szabads�gom, hogy tudom, mi kell nekem �s mi nem. Ez�rt nagyon nem vagyok j� csapatmunk�ban. A feladatok megoszt�sa nem az er�ss�gem, �s ha mondjuk a csapatt�rsaim balg�k, vagy �n vagyok t�l b�na, akkor megint a kudarcok erdeje v�r r�m. �gy a mag�nyos munk�ba menek�ltem. Rettegek att�l, hogy valami miattam, vagy m�s miatt fullad kudarcba. Ha miattam, engem k�ny�rtelen�l a s�rba tipornak, ha meg m�s miatt, akkor azt fogj�k, de �n nem tudn�m megtenni… Nem azt a n�zetet vallom, miszerint a saj�t lelki b�k�nkben fenn�ll� z�r�ket m�son kell leverni, adand� alkalommal.

H�napokkal ezel�tt t�rt�nt, hogy egy f�raszt� k�zilabda edz�s ut�n – amit nem mellesleg gy�l�l�k, de ez most nem k�pezi a t�ma szerves r�sz�t – baktatok hazafel�, �s a belv�ros k�zep�n, egy gyalog�tkel�helyen �tkel�sre k�sz�l�k. Illetve k�sz�ln�k, mert m�r hevesen vill�dzni kezdett a z�ld terpeszked� emberke, �gy h�t er�tlen�l �s el�g esetlen�l �ri�si t�sk�val a h�tamon nekil�dultam, de v�g�l csak lelass�tottam, a l�mpa meg pirosra v�ltott. �n m�g jav�ban az �ton vagyok, de annak m�r a t�volabbik fel�n, �gy csak p�r l�p�s v�lasztott el a j�rd�t�l, mikor egy kedves �regember, a hatalmas aut�j�b�l kisz�l, hogy nem-e zavar, hogy piros van. Persze rettenetesen felh�borodtam, mert, mit k�pzel, hogy nem tud v�rni 2 m�sodpercet, m�g �t�rek az �ppen piros, de indul�som pillanat�ban m�g z�ld l�mp�n�l. Sz�ltam is volna neki valami kedveset, ha nem hajtott volna el, �s ha nem jutott volna eszembe ez: V�gt�re is � az �rtelmi keseredett nem �n. �s meg is nyugtattam magam, m�g bizony�ra � ebben �lvezkedett, hogy egy v�dtelen tizen�vest j�l leugathatott a terepj�r�j�b�l. Mondjuk valamilyen szinten igaza is volt, de nem az a kateg�ria, amikor hangot kell adni a siets�g�nknek. B�zom benne, hogy nem a k�rh�zba menet tartottam fel.

A mai program: A nem sejtes rendszerek �tism�tl�se, illetve belekezdek az �n�ll� sejtek �s bakt�riumok t�mak�r�be.

Sz�p napot!

Egy�b: Be�ztam.