Nem vagyok �n nagy valaki, a magam 16 �v�vel. Mit is k�pzelek, hogy d�nt�k az �letemr�l? Hisz m�g f�lig, vagy tal�n teljes eg�szig gyerek vagyok. Egy gyerek, az anyuk�ja szokny�ja mellett, aki s�r, ha elejti a fagyij�t.

Tiszt�ban vagyok azzal, hogy gyerek vagyok. Egy nagy gyerek, de att�l m�g bizony gyerek. De az a rendje a vil�gnak, hogy eld�ntsem, mit akarok kezdeni magammal. Azt�n �gyis kialakul, form�l�dik, csiszol�dik, �rnek csal�d�sok, amik ezer fel� t�rik az �lmaimat, de lesznek majd sikereim, amik meger�s�tenek. Ki m�s d�nthetne helyettem, mint �n magam. Azt val�ban nem tudom, hogy milyen vagyok, de azt tudom, hogy milyen akarok lenni. Ez�rt pedig b�rmit megteszek. Ha egyszer mindig izgatottan hajolok a biol�gia k�nyvem f�l�, ha hajnali kett�kor nem tudok elaludni �s sz�vesen veszem el� a k�miaf�zetem egy utols� olvasatra, akkor mi akad�lyozhat meg abban, hogy orvos legyek? �n ezt gyermeki naivs�gommal �gy gondolom. �s kitartok e k�pzetem mellett �s b�zom benne, hogy nem t�ves.

De a tanulm�nyokon k�v�l van m�g okom arra, hogy orvos legyek. Az egyik egy �rdekes eset, a m�sik ink�bb ut�lagos meger�s�t�s.

Katolikus gimn�ziumba j�rok. A kereszt�ny hitet mindig elfogadtam, de nem gyakoroltam, ugyan meg voltam keresztelve �s els��ldoz� is voltam, nem foglalkoztam a hittel. Hittanra sem tanultam soha. Ott �ktelenkedett a f�l�vi bizony�tv�nyomban a hittan kettes. Nevettem magamon.

L�v�n katolikus gimn�zium, minden h�napban akad valami k�telez� jelleg� program, ami a hit jegy�ben telik el. Ilyen volt egy szell�s m�jusi napon megrendezett ifj�s�gi lelkigyakorlat. Az eg�sz nap roppant unalmas volt, k�zben kider�lt, hogy engem biztosan az �v�n�m t�r�tett meg. Azt�n r�m sz�rakoztat� el�ad�s keret�ben a homoszexu�lisok szapul�s�t hallgathattuk meg. Az eg�sz rendezv�ny v�ge volt a legink�bb „megr�z�” �lm�ny sz�momra. Egy l�ny – akit mellesleg r�gebbr�l m�r ismertem – felment a sz�npadra �s lelkesen el�ad�st tartott egy zar�ndoklatr�l, majd elmes�lte az � t�rt�net�t. Sz�, mi sz�, l�nyeg�ben arr�l besz�lt, hogy mindenki merjen nagyot �lmodni. H�t igen, merjen, mindenki, �lmodni, j� nagyot… De senki nem foglalkozik ilyen klis�kkel. Igen, ez a mondat, hogy „Merj nagyot �lmodni” m�r-m�r akkora k�zhely, mint az „�let sz�p” Pedig val�ban fontos inform�ci�t k�z�l. �gy h�t elgondolkodtam rajta �s nem eresztettem el a f�lem mellett.

�ltal�nos probl�mak�nt j�rja �t az elm�m a bizonyos k�rd�s: Mi legyek, ha egyszer nagy leszek? M�r annyira hatalm�ba ker�tett, hogy m�sokt�l k�rdezem, �k mik akarnak lenni, egye fene leszek az �n is. De azt�n r�j�ttem, hogy az �gvil�gon senkinek nincs hat�rozott terve, senkinek. Tal�n nem foglalkozik vele senki, vagy egyszer�en �tlete sincs senkinek, mivel akar foglalkozni a h�tral�v� �let�ben. Egy �v, �s el kell, legal�bbis el �rdemes d�nteni, hogy mi az, amit el akarunk �rni. Sok�ig civ�dtam mi is a nekem testhez�ll� szakma. Irdatlan b�szke voltam a matek n�gyesemre, leszek �p�t�sz, megyek emelt matekos oszt�lyba, sz�pen rajzolok, t�k j�. Csak k�s�bb szembes�ltem vele, hogy segg h�lye vagyok fizik�b�l, matekb�l meg �gy-ahogy elvagyok. �s ami a legfontosabb: nem �rdekel az �p�t�szet, nem �rdekel a fizika. Ez egy kudarc, sebaj. J�, de sz�pen rajzolok, legyek formatervez�. Nem mintha oda nem kellene matek meg fizika. De ez sem vonz igaz�n. �jabb kudarc. Most m�r k�ts�gbeestem. Ekkor j�tt a pszichol�gia. Szeretem az embereket, m�g ha nem is l�tszik. Szeretem a bioszt, m�g ha nem is l�tszik. Rendben, el van d�ntve pszichol�gus leszek �s k�sz.

No �s ekkor j�tt a bizonyos merj nagyot �lmodni (�s a pszichol�gusk�nt nem lesz munk�m) Hiszen, mi�rt ne lehetn�k orvos, jelen esetben pszichi�ter, vagy b�rmi m�s, k�pes vagyok r�. Tudok �n szorgalmas lenni �s kitart�, ha kell. Ez egy j� lehet�s�g arra, hogy bebizony�tsam els�sorban magamnak, v�gs� soron pedig azoknak, akik nem b�znak bennem, hogy az annyiszor kudarcba fulladt terveim csup�n pr�b�lkoz�sok voltak, de most tal�ltam valamit, amiben hitelt nyerhetek, bizony�thatok mindenkinek.

Kicsit �nz� c�lom is van. Van nekem egy rossz tulajdons�gom, m�ghozz� az, hogy rettenetesen ig�nylem az elismer�st. T�ny eddig szart sem tettem az�rt, hogy elismerjenek. H�t itt az alkalom.

�s az ut�lagos meger�st��s, pedig nem m�s, mint egy �jabb bizony�t�si k�nyszer a nagypap�m fel�. Mindig hallom, hogy mennyit mes�l r�lam a faluban, �s tudja, hogy bel�lem lesz m�g valaki, akire m�lt�n lehet b�szke. Mindig azt mondja, szeretn� meg�rni a diplomaoszt�m...

Orvos leszek, ha belepusztulok is.

Egy�b: A blog arra hivatott, hogy e c�lom fel� vezet� utat meg�r�k�tsem benne, ha lesznek olvas�im, akkor m�g kifejezetten motiv�l� is.